A mosogatógép találmánya több személynek is tulajdonítható. Az első automatikus mosogatógépet 1886-ban találta fel Josephine Cochran, aki azt az ötletet vette alapul, hogy a konyhai edényeket géppel mossa el, ugyanúgy mint ahogy az üzemekben a gépekkel mossák el az edényeket. A gépét a Chicagói Világkiállításon mutatta be.

1888-ban egy George Butters, egy angol férfi is bemutatott egy hasonló gépet.

1924-ben egy William Howard Livens, egy angol mérnök is bemutatott egy automatikus mosogatógépet ami már hasonlított a mai modern mosogatógépekre.

Az első szériában gyártott mosogatógépek azonban csak az 1950-es években jelentek meg a piacon.

Az talán nem meglepő, hogy egy ilyen hasznos háztartási eszköz feltalálása egy hölgy nevéhez kötődik, az azonban talán már megdöbbentőbb tény lehet, hogy a találmányt már több mint százharminc éve szabadalmaztatták.
Cochrane mosogatógépe előtt az 1800-as évek közepén már készültek hasonló célú konstrukciók. 1850-ban egy Joel Houghton nevű férfi már elkészített és szabadalmaztatott egy olyan hordószerű, kézi hajtású szerkezetet, amely segítette az edények áztatását, ez az eszköz azonban lassú és megbízhatatlan volt.
Josephine Cochrane a praktikumra és a megbízhatóságra törekedett, amikor 1886-ban egy George Butters nevű gépész segítségével megalkotta az első széles körben elismert, kereskedelmi szempontból sikeres automata mosogatógépet. A képen ennek a szerkezetnek egy továbbfejlesztett, 1917-ből származó változata látható.
Motivációjáról egyes források szerint így nyilatkozott: „Ha senki nem talál fel egy mosogatógépet, akkor megteszem én magam.” Hogy valóban elhangzott-e ez a mondat a szájából, azt nem tudhatjuk, azt azonban igen, hogy elsődleges célja egy olyan eszköz megalkotása volt, amely az ügyetlen cselédekkel ellentétben nem töri össze a porcelán edényeket, ráadásul az egyszerű háziasszonyok dolgát is megkönnyíti. Cochrane valószínűleg örökölte a feltalálói vénáját: anyai nagyapja, John Fitch találta fel az első szabadalmaztatott gőzhajót, édesapja pedig építőmérnökként tevékenykedett.
Alkotását, melyet Lavaplatos néven szabadalmaztatott az tette egyedivé és kíméletesebbé a korábbi mosogatógépekhez képest, hogy míg azok beépített kefékkel igyekeztek elérni a kívánt tisztaságot, addig Cochrane gépe a ma is használt mosogatógépek hasonlóan a megnövelt víznyomást hívta segítségül a tisztításhoz. A gép megépítéséhez először lemérte az edényeit, és drótrekeszeket épített, melyeket kifejezetten úgy tervezett meg, hogy egyaránt illeszkedjen tányérokhoz, csészékhez és csészealjakhoz. A rekeszeket egy dob belsejébe helyezte, amely egy rézből készült bojler fölött helyezkedett el. A dobot egy motor forgatta, miközben a bojlerből forró szappanos víz spriccelt az edényekre.
Cochrane 1893-ban a chicagói világkiállításon mutatta be új gépét, ahol kilencet beszereltetett belőle a vásár éttermeibe és pavilonjaiba, és ott prezentálta őket az érdeklődő éttermek és szállodák képviselőinek. A vásáron több díjat is nyert az alkotásával, azonban a mosogatógép háztartásban való használatának elterjedését sajnos nem élhette meg. 1913-ban bekövetkezett halála után még csaknem négy évtizednek el kellett telnie, mire a szabadalmi jogokat Cochrane cégével együtt megvásároló KitchenAid háztartások számára is elkezdhette forgalmazni a mosogatógépet.
Ugyan a mai mosogatógépek már nem kézi hajtással, hanem elektromos motorral működnek, Josephine Cochrane nélkül könnyen lehet, hogy nem lennének, vagy egészen másképp festenének a háziasszonyok dolgát nagyban megkönnyítő szerkezetek.